Szoknyák és ráncok
bókoló táncok
szirmok és kelyhek
nem feleselnek
hódolnak csendben
létszerelemben
búcsúzik
halkan
ki sem mondható
szorító szavakban
májusi rendben
a
tavasz.
Pipacs parádé - minden a máé.
A
jövő komor
ma kacéran keringő
vércseppes fodor
de
holnap már vége
sóhajt s lehull
messzire sodorja a hajnali szél
gondatlanul.
Meglesem lopva
szinte titokban nézek
dongót és méhet
hogy
dudorásznak
versenyben szállnak
kelyhet igáznak
régi dalok
kalandok élednek
magam elé képzelek
május öleléses
létédes meséket
sziromtűz lobban
lehet hogy vége
öröme azonban
bennem kucorog
örökre.
Pótolhatatlanul.
Ó, a pipacsok kérész élete... Csak akkor szépek, ha szárukon táncolhatnak, s ha letépi őket valaki, halálos ítéletüket írja alá : a szabadság éltető, ha nem is hosszú ideig...
VálaszTörlés