Kopott kertek
felégetett terek
sóvár nappalok
lázfoltos éjszakák
magányos órák
perzselők
üresek
a
pad
a
rét
nem őrzi rég
üde illatát
varázsos tarka színét
talán a tenger
emlékszik ránk
hullámzó sóvár szerelemmel
kutatva lépteink nyomát.
Kavics
kagyló
csigák
kövek
minden másodpercet
zsebemben elteszek
kaktuszvirág
tüskéje szúrja ujjam begyét
darázs dong
suhan
valamit dúdol
duruzsol jól lakva
édes boldogan
nyár ízével telve
tovaszáll
nem érti sóhajom
hisz valahol messze
még nem cserélt ruhát
kapkodón vetkőzve
sietősen ez a furcsa nyár.
