Hangolódás...

 Hangolás és hangolódás... Szöszke és loknis vidám érkezése, óvodai dalocska - "Szívünk rég idevár"... Így kezdődött tegnap nálunk a várakozás mesés időszaka. Étkek elkészültével (felsorolhatatlan mennyiség, jelzem nem volt nagy vendégség), kivágtáztam a cudar hidegbe, hogy végre eltüntessem az ősz fakó nyomait, meg is történt több-kevesebb sikerrel az ablakpárkányról.  Néhány fenyőág, toboz, dió, mandula és mogyoró, gyertya, száz éves süteményszaggatók és máris várakozós hangulatú lett a külvilág. Lesz szebb, hiszen ez még csak a kezdet. Éppen végeztem, amikor 3.L és 4. L megérkezett. Feledve a sebtében készített dekorációt gyors léptekkel siettem eléjük. 

Macskánk erősen bánta a dolgot, bökte talpait a fenyő tüskéje, midőn az ablakhoz telepedett kislányokhoz be kívánt kukucskálni. Gyors tereprendezés, ágakból néhány el, macskahely készítés következett, s így aztán macsek és lányok be és ki figyelhették a világot. 3.L óvodás dalokat énekel, itt-ott felhangítva hangját, izgalmas örömmel. Kis házunk ide vár... 

Hamarosan a citerák egyike is kézbe került, sőt kezekbe. Szöszke másfél mindenre rákérdezett - Mi ez? S mi felvilágosítottuk a kis kíváncsit - húr, hangoló s egyebeket illetően, új szavak garmadája kerül minden nap a buksijába. Én meg ámulok, bámulok, hogy milyen szépen formálja a szavakat. Teljesen elfogult vagyok - tökéletes unokáimat szemlélve. Citera szólt, első gyertya lángja fellobbant (Koszorú még nincs, az alap valahol a négy banános láda egyikében szundikál.) De van mosoly, öröm és hála. Értük! Ebéd a macska és hajó néző ablak elé tolt asztalon ülve, cinke figyelés, muzsika,gombócleves  falatozás közben. Majd, hogy elrohant az idő és az "ősök" még nem tértek haza a szokott háznézőből, álmosodva indultunk aludni. Éppen belépett anya, de mi ügyesen bekuckóztunk az altatós szoba foteljébe, egy régi takarót talált magának a mi kicsi kincsünk és azt húzta magával, azzal kívánt betakarózni. És a kiadott óhajtó mondatnak megfelelően 

A PARTA!                                                       

Meghallgattuk hát az A part alatt c. gyermekdalt 2X!!! (Apa meg ne tudja, szerinte függőséget okoz...) Leszünk szívesek nem apartázni, de mi nem voltunk szívesek, hanem megbeszéltük a kár-károk, egér, macska, sőt macskák!!! placccs csacsi, boci, medve, s hangya a szájába teszi... alapján a történéseket. Utána mellkasomra hajolva a drága anyát forszírozta kicsinykét, de megnyugtattam, hogy anyája megebédel. Néhány kívánság cirmos cica nóta következett, mely utóbb lágy zümmögéssé halkult, s két és fél órás szendergésbe torkollott. Finom, selymes hajszálak, szuszogó buksi, ringatás - ennél mi lehet jobb és szebb?! Utóbb a loknis nővérke is elaludt, s amikor mind felébredtünk a sötétedés kezdetén gyertyát és parányi égőket gyújtva vártuk a nagyokat!!! (Nem vagyok égő kedvelő, csakhogy a lánykák elvarázsolásához az idén előkotortam az évek óta rejtekhelyén lapuló szerény és egyszerű égősort, hogy azzal IS fényesítsem a boldog perceket - sikerült is a kápráztatás.) A "nagyok" 1L és 2 L, valamint PSP- focistánk érkezését követő órák röviden: Mosoly, ölelés, kanál koccanás, poharak sokasága, kérek még madártejet, meggyszószt, levest, teát, hol a poharam?! Játék, bújócska, mókázás, sapkák, kinőtt ruhácskák próbája, farkasosdi (3.L kedvenc ijesztgetőse.)

És mindenek szanaszét - takarók, párnák, babák, kutyus lent és fent. Masszírozás, cukkolás, bújócska, puszik, ölelések, némi nyafogás,  - nem árulom el, hogy ki a mi nyafogási felelősünk, nem ám! Rohanó órák, emlékek, gyönyörködés... tiszta anyám ez a gyerek... Lecke, füzet, lapocskák, karkötők, ékszer javítás. Készülődés hazafelé - megszámlálhatatlan doboz és tető! 

Ne hagyjátok itt! NEM HAGYJUK MAMA! 

Búcsú majd csend.

Borzalmas rendetlenség, nyomeltüntetés, plédek, párnák, baba, kutyus, mi egyéb  helyére kerül. Meggyszósztól maszatos abrosz mosásba. Szellőztetés - macska beslisszolási kísérlet. Edény hegyek. Itt egy pohár, ott egy szószos tálka, mosogatás, mosogatás, mosogatássssssssssss.........

És lassan némaság hullik a házra, tűzre vetek még egy-két hasáb fát, kacérkodom a gondolattal, hogy a száradó edényhegyet, fazekak, tepsik, lábosok sokaságát elbontom... de végül mégsem. Maradjon "valami" holnapra is. Pislákoló gyertyákat elfújva álomútra, s holnapi feladatokra készülődhetek.