Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2026. január 29., csütörtök

 

 

 

Ajándék

Sírni kell vagy panaszkodni gyáván
évek szaladtak el az idő rozsdaszárnyán
kedves napok
esendően szépek
elfutottak
hiába
hamarosan vége az egésznek
télre tavasz derül
változik a nap
lila virágok törnek át a vastag avaron
lent a fák alatt
lépni is fáj oly esendő árvák
sárga lepke villan
teregeti szárnyát
még itt a tél
dermesztő zuhanás
jeges lehelet őrzi
deres látomását
 
csalóka játék most a kikelet
szerelmes gerle küld szívüzenetet
kopár ágon kér és keresgél
a
fű még deres
tollborzoló rohammal  feltámad a szél
eloroz szirmokat
sodor rőt levelet
kövér vízcsepp hintáz
csillannak rajta fázós sugarak
ténfereg a kedv
év év után rohan
üres lapokra
hullanak szomorú szavak
megfeszül az ág
rossz kedvűen rázza
egy
újabb télroham.

1 megjegyzés:

  1. Mennyi költői eszköz! Mind segíti a képzeletet beindító folyamatot és a vers végül újra szép. Folyik a rejtőzködő tavasz és a ragaszkodó tél küzdelme és végül győzött is a most még erősebb.

    VálaszTörlés