Egyetlen szóval illethetném a tegnapot, az együttlétet, a köszöntés örömét, ez a szó pedig a HÁLA! Ölemben alvó, hosszas ringatás, dúdolás után elpihenő legkisebbünk lábacskái, a fürtös nővérke szépséges tánca... Karácsonykor járt az operában nagyijával - azóta kecses mozdulatokkal pörög, forog, mint mondta "Alaposan megfigyeltem a kis balerinák mozgását!" És a kontyos ünnepelt, aki immár 12 gyertyát fújt el... A testvérek, unokatestvérek, nyüzsgés, játék és nevetések, s az, ahogyan az együttlétben gyönyörködhettünk. A terített asztal, a szorgalmas anyuka és lánya, akik finom, anyám féle fánkot készítenek nekünk. Nincs más dolgom, mint átélni a lét legszebb ajándékait. Szeretetben együtt, szeretettel és felelősséggel egymás iránt, és távol lévő szeretteink iránti jó érzéssel - a lét teljességének megtapasztalása. "Istennek különös terve van, melyet érettünk bontakoztat ki..."
Kecses mozdulatokba és pihenő lábacskákba is vezetett az együttlét öröme. Írtad nálam a tegnapi kommentedben, hogy készülsz és indulsz... Gondoltam rád napközben.
VálaszTörlésÉld át sokszor azt, melyekért a hálád jár!