Fölöttem csillagok
az
ég suvickoltan ragyog
repülők oda és vissza
szemem a távolságot figyeli
mohón beissza
míg idelent
sötétségben megremeg a csend
hajó araszol
nehéz terhet tol lassan felfelé
megmozdul a víz
vége az éjnek
tükrös lesz a folyó
áramlanak a fények
felragyog a lét
ajándékot nyújt
megkoplalt évekért
hosszúra nyúló csillám
tágul
tárul
zárul
tekintetem simuló hullámokra tapad
elmúlt a pillanat
elhal a fény
hangcafatokból
némaság marad.
Még néhány perc
s
a
kormos sötétség helyét
ezüst csillámokkal
gyengéden átveszi a nap
didergő partoldalon
tavaszunk sóhaja
szirmot érintve gyorsan végig szalad.

Mikor egyszer egy ezüsten fénylő úton mentünk, mert ragyogó volt az előző esőtől, akkor gyorsan lekattintottam. Utána persze próbáltam le is írni amit akartam róla, de biztos, ami biztos, volt egy kép is róla. Neked szavakkal is megy az, hogy láttasd a pillanatokat, és ezt hívják tehetségnek. Újra a költői eszközök sokaságát használtad, és nagyon tetszett a vers, ahogy máskor is. Jó így indítani a napot. Köszönöm.
VálaszTörlésKétszer írtam le a " róla" szót. Zavar a szóismétlés, de már nálad vannak.
TörlésA szóismétlés engem is, de néha becsúszik. Köszönöm soraidat.
TörlésAzért írtam róla, hogy tudd!
TörlésÁtírtam azt a mondatot, de az előzőt nem töröltem ki jól. Bent maradt egy szó a régiből, és a tanulságot le is vontam már!:).