SZÜLETÉSNAP

 

Ne csak a bánat...

Söröm nincs itthon

borból is csak egy kicsiny pohár

telt meg

az

est

sötétbe hasító

fényes lámpásainál

és

egyedül

konyha közepén állva

megköszöntöttem magam

néhány kortynyi rubinszín

vörösbor csillogva csorgott

karcsú üvegpohárba

se

nóta

se

csókok

se

boldogságról szóló kiáltvány

 

 néhány gyors korty

felcsapó szempára

s

mosatlan kupacok közé került

a 

törékeny pohárka

kályhámban

fáradt dalocska égett

duruzsolt a tűz nekem 

valami

csontba hasító gyönyörűséget

és

növényem is meggondolta magát

szerény bimbóiból lett számtalan

pazarló szirmát szétterítő virág

 

vadlúd csapatok messze sötét felé szálltak

közben egymásnak át-átkiabáltak

folyó vize kékült

őszi derűben cikkanó sugárfonat

boldogság és bánat

egymásnak szelíd részvéttel

 helyet szorítanak

 

 arany seprűk

rőt barna avarban vígan kotorásznak

cincogó csend kaparászik

fürkészik szívem bújócskázó fények és árnyak 

még ringatnak lágyan ünnepi zümmögő vágyak

de 

röppen a perc

fogy az idő élet éhesen

mit adhatok még magamból

neked

s

e 

felemás cipőben csatangoló

bolond világban

mit akar adni az Isten még nekem?!