Tűz pattog
falánk lángok
ölelik
át
a
fát
akáchasáb
megadón tűri
a
heves támadást
ropog
remeg
kékes
a
fény
letérdelek
nézem
halálból
miként
születik
meleg
és
fény
kint
szürke
köd
csend
pára
mezítelen fákra feszített paplan
jelzőlámpák fényinél
hajók
hasítanak habot a pirkadatban
múlik és kezdődik
az
élet
gyertyáim libbenő lánggal táncolnak a falon
felfestett jeleik
arcodra hullanak
feloldják a sötétet
feloldják a sötétet
érinteném
szemedet
szádat
mosolyodat újra akarom
megolvadt cseppeket
barnult képkereten elmaszatolok
gyermekké tesz a hála
szelídülten ringató évek
hiányod ellen hiába lázadozom.
/Anyám - született december 13-án.)
szép. Köszönöm, Márta! Puszi.
VálaszTörlés