Játszódás
Hallgatom a csend hangjait
játszanék veled újra valamit
lépek
rég megsárgult képek
őrzik arcod szelíd vonásait
játszanék
erdőst
benne patakok
földje alatt gyökér kanyarog
nem a hazánk
játszanék dombot
vörös
barna
lombot visel a táj
nézünk ékes egek felé
szemed színével felesel a kék
játszanék mezőt
kerek szigetet
búzavirágos kertek keresek
nevetek
cipődet ott ahogyan könnyen leveted
és
szaladsz
réz hajszálakon bicsaklik a fény
átúszol időtlen tengereken
várlak bárhol
bármelyik parton
gyanta illatú ligeten
napsebzett vállad krémekkel fürdetem
kezemre hull valami égi-földi permet
míg
veled
játszom
magamnak
százszor
ezerszer
visszaperellek.
(Született december harmadikán drága Katikám.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése