Hódolat

A
titkod

új

és

régi

sem
lehet

örök teremtés áradó bűvölet

hegy

völgy

tenger

cammogó folyó

neved susogja

áldott alkotó

napfény

holdárnyék

csillagkorona

földmorzsás szívem

oldódó bánata

szivárványkaréjos

bársony alkonyat

teremtő Isten

 tiéd a hódolat!

Nyárutó

Már búcsút intek

ne fogd a kezem

engedd

hogy eltakarjam

esőben

könnyben
ázó arcomat

volt
szép nyarunk

karcsú

törékeny pálma

most itt állok

hűvös éjszakára várva

még csókod ízét

őrzöm

vágyunk végig suhan

vállamon

hallom

szerelmed

zaklatott imáját

ezerszer

is

visszhangzik szavad

álom

lopódzik

őszbe forduló

túlérett kertjeink alatt.

Nem ez, ne az: NEMEZ!!

Lili óvodás lett:

Lilit vigasztaló versike

Ma otthon lenni
volna jó
nézni
a
mókust fenn a fán
futkorászni a tesómmal
de
várt
kökény csoportos óvodám

ma otthon lenni
volna jó
hasalni a szőnyegen
játékok közt heverve
nyafogni néha
Anya ezt bizony
helyére nem teszem.

Ma otthon lenni
volna jó
de itt lógatom a lábam
nézem a mackós képeket
a kökényes csoportszobában

ma otthon lenni volna jó
de hogyan
hisz megnőttem már
és
vár rám reggel
újra
a
mackós-medvés óvodám.

Vers Neked: Ébredés előtt...

És ébredés után...

Ébredés előtt

Szorosan lezárva tartom

még

fénytelen órában
éjsötét

körtáncos álmom

takarom

köröznek képeink

vígan

szemhéjam alatti

tükörfalon

távoli partokról
int

a

lét

hívogat

hajnali

keringős

dunai pára

szorítom

magamhoz lényedet

álmaim

rést ütnek

némára zárt bánatvilágba

szorítom

keringek

körforgók

 remegnek

fényjelek

fölébem nagyítják

képedet

bársonyos arcoddal ébredek.

/Ez a vers Simoné, aki az én drága két éves unokám./

Születésnap

Simon Péter két éves lett!

Augusztus végi ébredés

Bebújok
még a jó melegbe

nem vacogok dideregve

szép nyarunk

utolsó hűvös hajnalán

már felszállt a pára

kertünk minden fűszála

virága

friss

mosottan felragyog

a

nap is megfürdeti magát

tükrös arannyal

játszik

folyónk vize csendesen

bukik át

fényszigeteken

míg takaróba burkolózva nézem

érzem már

az
ősz

nehéz

és

édes

illatát

szájpadlásomon összekeveredik

méz és fahéj

türelem

megmártom
magam

álmaim

boldog vizében

eszmélet előtt

úgy sejtem

parthoz értem

aztán

szigorú órák

várnak
hogy életemben
új rendet vágjak.

Fűszál

Vacog

remeg

friss hajnali szelek

borzolják

tépett

szirmok

közül ágaskodik kevélyen

megsárgult

lándzsái között

csöpp

hajnali

cseppek

tarra égett

társait siratja

selymét megtépte

tűzcsóvás

nyarunk

lángja

elmúlni készülő

petúniák illatában

fürdik

még

szelíden

utolsó nap

utolsó óra

talpamhoz késve tapad

száraz

sárga levélcsodák

takarják

reménye

csupán

a

hajnali pára

fűszál

fakul

karcsú szára

törékenyen

belesimul az elmúlásba.

Rózsás élet

Léghajó

                                                              
Tétlen türelemben

   ringatom magam
  fülledt hajnalon
  sem
 hallatom szavam

 némaság
blokád

sóhajod
süvít csak

 izzó éjszakákon át

lélektánc
létlánc
léket kapott hajó

 páros
páratlan

  könnyfelhők
közt

   sodródó léggömb
   ábránd fergetegbe
     tévedt
      léghajó.