EGY PERC...

 

 

 

Egy perc...

Egy perc még

és

eltűnnek az égi vándorok

egy perc míg

a

fényes

ragyogó

csillag

fák fölé emelkedik

s

nekem tovább ma nem ragyog

egy perc

nehezem engedem el

várok rá holnap hajnalig

mert

találkoznunk kell

kívánom látni

mohó bennem a hit 

egy 

hosszúra nyúló csendes pillanat

s

az

erdő mögül

felsejlik a nap

fekete firkák

vörösbe öltözött folyó ölébe hullanak

 

egy

percig még makacskodom

leheletem

hideg ablakon hagyom

ráírok

rajzolok

titkos jeleket

közben az ég

zománckékre változik

 

fent a fejem felett.

 

Kilátástalan szerelem

 

 

A

szabadba nyíló ablakot szeretem

ezt a földig leérő ajtó ablakot

amin keresztül csodálhatom a napot

a

hajnali első fényeket

vagy

éjszaka sötétjét ha meg-meg ébredek

ma reggel is láttam a csodát

sötét fellegek éhes vad rohamát

aztán

szélben zászlót

szürkéskék eget

cseresznye ágat

napfényért remeg

nézem

nézem

mind a részletet

fekete macskafül

küszöb

kövek

hóvirágok bágyadt szirmai

mintha kezdenének búcsút mondani

árva a gerle

sír

nincs már senkije

látom ott a bokrot

fagy hagyott rajta foltot

kerítés tövében

kutyánk keres nyomot

hogy

újra

szabadba szaladjon

fusson

messze amíg lehet

előtte

part

utak

fák

kóbor illatok

lustán rebbenő madarak

folyóban csillanó 

ezüst pénzes halak 

kitárul a világ

kilátástalan ez a szerelem

minden percben új színe 

zamata kell nekem. 

 

 

 

Napkelte

 

Micsoda pompás ébredés

szétfutó rózsás fény

könnyűvé váló létezés

ágaskodó kormos túlparti fák

mögülük tör fel a napvilág

bíbor és bársony

libben az ágon

kis csend után

komp indul

s

az

eget takaró fellegek

 a

csodát látva

elpirulnak

szél sem remeg

visszafogva  lélegzetét

bámul

micsoda pompát kínál a lét

reggeli pírba csöppen némi kék

 minden pihen

az

ég mesés

 csak

párját vesztett galambunk

repdes reménytelenül

bánathullám szívében

megfeszül

hiába

keresgél

hiába

kutat

semmibe hulló pihe

keserves pillanat

bokor alatt maréknyi toll kupac

 téblábol kicsit

árván

könny nincs

szárnya  billen 

majd magasba száll

 az

ágak felett rózsaszín fények

kápráztató új napot ígérnek

de

rá

üres fészek magánya vár.

 

Februári reggel...

 

 

 

 

Tárul az ég

matt borulásból

kopognak

nagy szemek

korai órán

zárt kelyhű

virág remeg

macska nyávog

küszöbre ült

bundája sötét

ne ártson

neki a víz

húzódik

ablakomhoz

egyre közelébb

fáradt cseppek

hullanak

fázós világra

szürke

gubbasztó fák

szunnyadnak még

sehol

egy árva madárka

karmos kezével

megragad a reggel

koppan a csend

jó lenne újra bélelni

parázsos

szívmeleggel

rőzse láng

vágyak

elszeleltek

mozdul a szél

didergő ágak

integetnek

parányi rügyek

selymes illatra

hab ruhára

hiába várnak

hódító napsugarak

messzire elkerülik

szendergő kertemet

nem küldnek ma

friss üzenetet

vacogó hóvirágnak

 

árvulás ez itt

keresem a remény színeit

hiába

tavaszt sóvárgó

sóhajok

hideg cseppekkel

keverednek

motozó eső

gondolatom

bánat satuba zárja.

 

ELLENFÉNYBEN

 

ELLENFÉNYBEN

A

szirmot nézem

a

kényeset

s

a

könnyedén átvillanó kék eget

szárán hosszú zöld vonalak

jelzések

reményes élet fonalak

a

szirmot figyelem a fényeset

téli hideggel dacoló ékeset

csillogó cseppek

csend és vágy

sugaras reggelek

cirógató melegek után

a

szirmot látom

az

éledőt

eső után díszbe 

gyöngyökbe öltözőt

távol a kertben

maréknyi hó maradt

éjszakai felhők után

de

ő

az

ablakom alatt

néhány percre

jó szívvel felvillantja

nekem a sóvárgott 

szerelmes tavaszt.

KÉPEK

 Képek szavak nélkül, repülés, rohanó napok.

(Január, öröm és bánat, ajándék napok)