Kilátástalan szerelem

 

 

A

szabadba nyíló ablakot szeretem

ezt a földig leérő ajtó ablakot

amin keresztül csodálhatom a napot

a

hajnali első fényeket

vagy

éjszaka sötétjét ha meg-meg ébredek

ma reggel is láttam a csodát

sötét fellegek éhes vad rohamát

aztán

szélben zászlót

szürkéskék eget

cseresznye ágat

napfényért remeg

nézem

nézem

mind a részletet

fekete macskafül

küszöb

kövek

hóvirágok bágyadt szirmai

mintha kezdenének búcsút mondani

árva a gerle

sír

nincs már senkije

látom ott a bokrot

fagy hagyott rajta foltot

kerítés tövében

kutyánk keres nyomot

hogy

újra

szabadba szaladjon

fusson

messze amíg lehet

előtte

part

utak

fák

kóbor illatok

lustán rebbenő madarak

folyóban csillanó 

ezüst pénzes halak 

kitárul a világ

kilátástalan ez a szerelem

minden percben új színe 

zamata kell nekem.