Egy perc...
Egy perc még
és
eltűnnek az égi vándorok
egy perc míg
a
fényes
ragyogó
csillag
fák fölé emelkedik
s
nekem tovább ma nem ragyog
egy perc
nehezem engedem el
várok rá holnap hajnalig
mert
találkoznunk kell
kívánom látni
mohó bennem a hit
egy
hosszúra nyúló csendes pillanat
s
az
erdő mögül
felsejlik a nap
fekete firkák
vörösbe öltözött folyó ölébe hullanak
egy
percig még makacskodom
leheletem
hideg ablakon hagyom
ráírok
rajzolok
titkos jeleket
közben az ég
zománckékre változik
fent a fejem felett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése