Micsoda pompás ébredés
szétfutó rózsás fény
könnyűvé váló létezés
ágaskodó kormos túlparti fák
mögülük tör fel a napvilág
bíbor és bársony
libben az ágon
kis csend után
komp indul
s
az
eget takaró fellegek
a
csodát látva
elpirulnak
szél sem remeg
visszafogva lélegzetét
bámul
micsoda pompát kínál a lét
reggeli pírba csöppen némi kék
minden pihen
az
ég mesés
csak
párját vesztett galambunk
repdes reménytelenül
bánathullám szívében
megfeszül
hiába
keresgél
hiába
kutat
semmibe hulló pihe
keserves pillanat
bokor alatt maréknyi toll kupac
téblábol kicsit
árván
könny nincs
szárnya billen
majd magasba száll
az
ágak felett rózsaszín fények
kápráztató új napot ígérnek
de
rá
üres fészek magánya vár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése