PARTFAL

2025. január 26., vasárnap

Január 24 - túlpartra siettem.

Szigetújfalu... rövid séta

Január 23...

Január 23....

Téli jázmin virít, hajlékony, hosszú ágon.

Gyönyörű felhők...

Csók!

Ketten

fenn a fellegekben

csókot váltanak.

Nem látja más

csak én és a sás.

Titkukat fedi

a szél.

Ölelkezésük röpke boldog sóhaj

utolsó

kapaszkodó létremegés.

Fürkésző mosoly

távoli napfény villanás.

Arcok összeérnek

Parti sárban

olvadó léptek.

Sem te.

Sem én.

2025. január 22., szerda

TÖRVÉNY

Örvény

áradat

széthulló és fonódó szavak

mesék

mondák

mondatok

honnan érkeztem

ki is vagyok

Törvény a szó ha tiszta

könny

mosoly

ragyogja vissza

ecsetvonás

sötét

nemes

élni

ölelni

érdemes.

Áradat

sodor

folyót kavar

ember áll tétovázva

néha feledi mit is akart

reggeli harangszó lélekig ér

lehet

köd

homály

korom

lábnyomunk a földporában

szívsóhajunk az égbe szállva

hazánk ölébe visszahullik

visszatér.

A MAGYAR KULTÚRA NAPJA

A legfontosabb napok egyike.

Tudjuk már mindennek van "napja". Tegnap például a mókusokra figyelt a világ...

Nekem eszembe jutnak ma is mókusaim. A "második félidős" kis csapat. Ők, akik világra figyelni most kezdenek. A szőkék a messzeségben, barna fürtös a közelben.

Mikor óbégat a világ, hogy oda a kultúra, nekem ők jutnak eszembe, ahogy könyvet lapoznak, ahogy muzsikát hallgatnak, ahogy szépséges hangon magyar népdalt énekelnek.

Ahogy magukba szippantják a szépet, s adják tovább. Vagy ahogy az első magyar szavak elhagyják ajkukat. A messzeségben a szőke buksis, másfél éves focista szavai - gurul, pattog, séta... persze emellett a passz, gól is sikerül már, kapufánál még nem tartunk.

A fürtös harmadik éves lánykánk csodás szókincse, aki vadássza az új kifejezéseket - tasak, zajong, zaklatott, s dal és vers készlete hihetetlenül gazdag. Könyvek garmadája között cseperedő kicsinyeink, s a nagyok, akik olvasnak, tájékozottak és érdeklődőek.

Nekem, aki röpködök két "világ" között minden új szó, új dal, új mese öröm!

Ahogy a kicsik a könyvet kezükbe veszik, lapozzák, vagy mesét, éneket kérnek - melegíti szívemet. S teszem a dolgom, mesélek, verselek, nótázok, szerencsére nem jegyzik meg, hogy Mama ez így hamis, hanem újrázunk, s szól, szál a dal... taps és ritmus.

Ceruzát fogok, fogunk... kikerekednek az első fák, felhők, nap, fűszálak, esőcseppek, katicák, csigabigák - s mondókával fűszerezzük az együtt töltött alkotó perceket. Nekem ez az édes áldás adatik meg, végtelen hálára, lankadatlan magvetésre kötelezve.

Ma e jeles nap is hihetetlen bőséggel ontja a legszebb szavakat: Arany János, József Attila, Wass Albert... vagy éppen Ady.

Muzsika árad - kincseink színek, hangok, szavak.

Hangok és szavak, mondattá kerekedő gondolatok - a mi örökségünk, s rajtunk múlik, hogy a magok kövek közé, árokszélre, gazok közé, vagy jó földbe hullanak.

A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.

HIMNUSZ

"Meddig győzöd türelemmel

Az Úristen türelmét?

Futja-e még kis elméd,

Hogy az ember mégis ember!

Hinnél-e a Hitetőnek?

Avagy állod: az a jó,

Amit az Isten kiró

Akkordmunkát az időnek?

Érted-e még, hogy nem érted

Ami nem is értelem, -

De ami van idelenn,

Mégsincs másért, csak teérted!"

/Sík Sándor/

Svéd mesekönyv - magyar szókincs bővítés...

A magyar kultúra napján....

Lelkem szép muzsikája...

Lelkünknek szép muzsikája...

Lelketeknek szép muzsikája...

Lelküknek szép muzsikája.

Muzsika volt, lélek mélyéig hatoló, kiváló szellemi táplálék.

Súlyok, sóhajok, sóvárgások, boldogság pillék hulltak, kavarogtak, s nem átallottak könnyet csalni szememből.

Megelégítettek és megríkattak.

Leggazdagabb veretes Arany szavak, Ady, Kaffka és számos magyar költő verse mellett a könnyű Heltai féle bohémség került terítékre - irodalmunk gazdag tárházából merítve.

Minden szó, minden dallam kincs. Csemege és gyógyszer. Szívbánatra, gyászra, veszteségre, szerelemre, hiányra, vágyakozásra, hálára épített csodaszavak kupolája.

Ballada, vers - régi és friss.

Patinás és üde.

Az ünnepelt esemény - a HIMNUSZ megszületése, örök aktualitással.

Valahogy itt és nekünk mindenkor érvényes küzdelem, fájdalom és reménység, fohász. "Isten áldd meg a magyart..."

Kevesen voltunk, mint mindig, ha kultúránk felmérhetetlenül bőséges tárházában bolyongva találhatunk igazi, mély értékekre.

Maroknyi hallgató és három előadó.

Nem illetem őket jelzőkkel - álljon itt egyetlen méltó szó:

Katarzis.

Murzsa Kata, Murzsa Renáta, Bús István - "áldjon, vagy verjen sors keze"...itt élünk, s reményeim szerint a magyar irodalom kincseiből még sokszor tálaltok fel nekünk pompás lélekelemózsiát!!!