Lelkem szép muzsikája...
Lelkünknek szép muzsikája...
Lelketeknek szép muzsikája...
Lelküknek szép muzsikája.
Muzsika volt, lélek mélyéig hatoló, kiváló szellemi táplálék.
Súlyok, sóhajok, sóvárgások, boldogság pillék hulltak, kavarogtak, s nem átallottak könnyet csalni szememből.
Megelégítettek és megríkattak.
Leggazdagabb veretes Arany szavak, Ady, Kaffka és számos magyar költő verse mellett a könnyű Heltai féle bohémség került terítékre - irodalmunk gazdag tárházából merítve.
Minden szó, minden dallam kincs. Csemege és gyógyszer. Szívbánatra, gyászra, veszteségre, szerelemre, hiányra, vágyakozásra, hálára épített csodaszavak kupolája.
Ballada, vers - régi és friss.
Patinás és üde.
Az ünnepelt esemény - a HIMNUSZ megszületése, örök aktualitással.
Valahogy itt és nekünk mindenkor érvényes küzdelem, fájdalom és reménység, fohász. "Isten áldd meg a magyart..."
Kevesen voltunk, mint mindig, ha kultúránk felmérhetetlenül bőséges tárházában bolyongva találhatunk igazi, mély értékekre.
Maroknyi hallgató és három előadó.
Nem illetem őket jelzőkkel - álljon itt egyetlen méltó szó:
Katarzis.
Murzsa Kata, Murzsa Renáta, Bús István - "áldjon, vagy verjen sors keze"...itt élünk, s reményeim szerint a magyar irodalom kincseiből még sokszor tálaltok fel nekünk pompás lélekelemózsiát!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése