A legfontosabb napok egyike.
 |
Tudjuk már mindennek van "napja". Tegnap például a mókusokra figyelt a világ...
Nekem eszembe jutnak ma is mókusaim. A "második félidős" kis csapat. Ők, akik világra figyelni most kezdenek. A szőkék a messzeségben, barna fürtös a közelben.
Mikor óbégat a világ, hogy oda a kultúra, nekem ők jutnak eszembe, ahogy könyvet lapoznak, ahogy muzsikát hallgatnak, ahogy szépséges hangon magyar népdalt énekelnek.
Ahogy magukba szippantják a szépet, s adják tovább. Vagy ahogy az első magyar szavak elhagyják ajkukat. A messzeségben a szőke buksis, másfél éves focista szavai - gurul, pattog, séta... persze emellett a passz, gól is sikerül már, kapufánál még nem tartunk.
A fürtös harmadik éves lánykánk csodás szókincse, aki vadássza az új kifejezéseket - tasak, zajong, zaklatott, s dal és vers készlete hihetetlenül gazdag. Könyvek garmadája között cseperedő kicsinyeink, s a nagyok, akik olvasnak, tájékozottak és érdeklődőek.
Nekem, aki röpködök két "világ" között minden új szó, új dal, új mese öröm!
Ahogy a kicsik a könyvet kezükbe veszik, lapozzák, vagy mesét, éneket kérnek - melegíti szívemet. S teszem a dolgom, mesélek, verselek, nótázok, szerencsére nem jegyzik meg, hogy Mama ez így hamis, hanem újrázunk, s szól, szál a dal... taps és ritmus.
Ceruzát fogok, fogunk... kikerekednek az első fák, felhők, nap, fűszálak, esőcseppek, katicák, csigabigák - s mondókával fűszerezzük az együtt töltött alkotó perceket. Nekem ez az édes áldás adatik meg, végtelen hálára, lankadatlan magvetésre kötelezve.
Ma e jeles nap is hihetetlen bőséggel ontja a legszebb szavakat: Arany János, József Attila, Wass Albert... vagy éppen Ady.
Muzsika árad - kincseink színek, hangok, szavak.
Hangok és szavak, mondattá kerekedő gondolatok - a mi örökségünk, s rajtunk múlik, hogy a magok kövek közé, árokszélre, gazok közé, vagy jó földbe hullanak.
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.
"Meddig győzöd türelemmel
Az Úristen türelmét?
Futja-e még kis elméd,
Hogy az ember mégis ember!
Hinnél-e a Hitetőnek?
Avagy állod: az a jó,
Amit az Isten kiró
Akkordmunkát az időnek?
Érted-e még, hogy nem érted
Ami nem is értelem, -
De ami van idelenn,
Mégsincs másért, csak teérted!"
/Sík Sándor/
 |
| Svéd mesekönyv - magyar szókincs bővítés... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése