Csók!
Ketten
fenn a fellegekben
csókot váltanak.
Nem látja más
csak én és a sás.
Titkukat fedi
a szél.
Ölelkezésük röpke boldog sóhaj
utolsó
kapaszkodó létremegés.
Fürkésző mosoly
távoli napfény villanás.
Arcok összeérnek
Parti sárban
olvadó léptek.
Sem te.
Sem én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése