Haja hátrahullik
zöld szeme fekete bársony
sápadtabb mint kórházi párnán
a keményített vászon
görcsösen szorítja felé nyújtott kezem
míg végig simítom fájdalomtól remeg.
Tekintetem ott tapad a vérfoltos ágyon
lepedője gyűrött
egy vízcsepp vonaglik a karcsú szívószálon
ajka már cserepes tört esendő a teste
forró levegőben semmit sem takar el
a szenvedés leple.
Pókháló a falon mocsok a köveken
koszos ablakon át
tekints be Istenem.
Fájdalma csituljon
fohászkodom csendben
szempillámon könny
alázat és kín szorul
össze a szívemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése