Micsoda csend a csendben
dermedten hallgatom
a
semmi halk szavát
csodálkozom magamon
nahát
dermedten hallgatom
a
semmi halk szavát
csodálkozom magamon
nahát
nahát
miért nem tépem
miért nem tépem
szakítom ketté
miért nem varázsolom
friss hajnali lélegzetté
miért nem varázsolom
friss hajnali lélegzetté
hová lett a szerelem
szelídült
csitult mása
hová tűnt szememből
szemed áldásos ragyogása
már volt hajnal és nap is
volt éjszaka
testemben ott kószáltak a vágyak
bűntudattal figyelem magam
hogy hogy nem indulok
nem lépek utánad
csak napra napot lapozok
sóhajok szólnak
magányról
ahogy elpártolt tőlem hited
kedvem tőled
fényévnyire távol.
hová tűnt szememből
szemed áldásos ragyogása
már volt hajnal és nap is
volt éjszaka
testemben ott kószáltak a vágyak
bűntudattal figyelem magam
hogy hogy nem indulok
nem lépek utánad
csak napra napot lapozok
sóhajok szólnak
magányról
ahogy elpártolt tőlem hited
kedvem tőled
fényévnyire távol.
Kedves Márti!
VálaszTörlésJaj, Istenem, hát ez gyönyörű! Ahogy kiszakad a vágy a lélekből, s a testben őrült hiánnyá válik!
Szavai csengése édes borzongással tölt el.
Köszönöm ezt a csodát, melyet azonnal blogomra viszek engedelmével.
Végtelen baráti szeretettel:
Miklós