Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2011. szeptember 18., vasárnap

Tűnődés


Mindig azt gondoltam én

örökös társam leszel


nem szél hozott



nem tomboló

vad villámos vihar visz el


csak itt csücsülsz


akárhol élsz szívemnek


rejtekén


magamban neved dúdolom


és 

azt képzelem hogy van remény

szeretni játszani élni

suttogva csöndes éjszakán

lázas titkokat cserélni

álomban száz


ezer határon át karjaidba térni

ha 

nem vagy velem akkor is

veled csak veled lépni

most egykedvűen


bámulom a hajnali sötétet


nem keresem arcodat


  többé tán te sem kérded


hogy vagy tiltott gyümölcsöm


ledőlt a régi oltár


szív szerelem nevetés


talán örökre


holt már.

3 megjegyzés: