Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2020. január 9., csütörtök

FOGSÁG




Hazudunk ma is
leszakítjuk
lopott idők
titkos
virágait

ölelésünk lázadás
megszűnik szaggató fájdalom
magányos monoton csend
szürkülő alkony
dobhártyánkon doromboló világ

karolsz míg álomba vonszolnak a percek
kortalan vagy
szabad
cafrangok
rongyok lehullanak
megszabadulsz
kín és bú le nem teper
legördül szívedről minden teher

hazudunk ma is
játszunk
rohannak az órák
késpengés hideg ébreszt
őrült idő vágtat
 sebet üt rajtunk
foglyai vagyunk a ránk feszülő
dermesztő valóságnak.



(Régi vers... új fotó)

2 megjegyzés: