Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2020. január 4., szombat

TEJFEHÉRBEN




Mindenütt tejszín
fehér a felszín
köd fogságában a világ
a
Dunából
semmi sem látszik
csak a kerítés zúzmarázik

hóvirágom jégbe dermedt
a
fagy
nem ismer kegyelmet
dér súlyától roskad az ág
lúdcsapat száll magasan a légben
hangjukat hallani vélem

tejfehér reggel kábít
morcos kint az eb
hová lett a tegnapi meleg

szikrázó reggelek fénye hiányzik
a
holnapból semmi sem látszik
 kedv
remény
utak
száz kérdés
bolond az ember
balgán jövőt kutat

feltámad most a szél
libbenti a fátylat
megmutatja a túlparti fákat
szürke víz fölött árva sirály messzire száll

füst kering
szikra pattan
kályhából meleg árad
fahasáb a tűzben veres színre vált
felfal mindent mohón a láng
víz zubog
forr
csilingel a teáskanál
méz cseppen
tisztulni kezd a kedv
s
a
hajnali homály.


1 megjegyzés: