Vihar előtt, vihar után...
Súlyos rubinok húzzák le az ágat
tó sarkában koppanó piros szemek
gurulnak
s
a
vaskos fűben csillognak
szanaszét
odább lilák és feketék
őrzik a tegnapi vihar hevét
utat vágott magának a víz
elsodort kavicsok kövek között
futott le a partra
vígan hömpölygő folyó hangja
reggelünk csendjét felkavarva
és
az
illata orrunkba fészkel
zsályák
rózsák
szirma hull
a
szív kavarog vadul
mit hoz a ma és mit ad majd a holnap
tört szárú virágok némán haldokolnak
csöpp hintázik minden virágon
tükrösen fényes szépséges világom
közepébe bánat árny zuhan
törékenyek vagyunk mindannyian
egy szál
magasba nyúló
ékes liliom törekszik a fénybe
maradjon velünk ma is a remény és a béke.
/J.-nek/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése