Június megint
a
kertben pompázó ezernyi virág
nehezen libben piros szemekkel dúsan rakottan a cseresznyeág
lombján át alig látom a fénypászmás Dunát
csillan
villan
remeg
komp kél át a nagy vízen
nyári bódult reggelen túlpartról friss zöld füzes integet
tékozló színek selymet bontanak
készül a nap hogy felragyogjon
neked s nekem ezer jót hozzon
eper koppan kövéren az ablakon
édes a gyümölcs hát felkapom
tegnapi kedvem elhagyom
alkonyi bánatok tűnjenek
dúdoljanak halk ringató neszek
és
te
nyári láz melengess
bíborok
pirosak
lilák
rózsa bukik a kerítésen át
a
szív
zsibbad
fegyvertelen
szépség babonáz
engedem
gyönyörű és édes
nincs késő még a reményhez
perdülj
fordulj
ne nézd a korhadó vénséges fákat
örömünk hódító ünnepén
add át magad örök szeretődnek a tűzmohón érkező nyárnak!
Gyönyörű ez a vers, kedves Húgomasszony!
VálaszTörlésEz a forma és stílus a Te igazi világod...
Kézcsók és üdv:
Sándor