Szószóró
Szó
száz
sziporkás
új feltámadás
szép
százszor is
csodálatba visz
megfognám
meg is tartanám
maradjon velem
májusi bánatgondolában
terpeszkedik a csend
meglestem a hajnalt
tegnap is ma is ugyanilyen
fénykorbács a kerten
árnyakat űzve végigrohan
rendet vág
szirmok hullanak
szemből szikrát szóró
folyót selymítő nap
csillagok üldögélnek a habokban
friss szél suhan
harmatos jó íze van
szó
szép
százszor is az
maszatos ablak előtt
hatalmas könyvkupac
mesék
hirdetik létünk múltüzenetét
virágaim ma még
a
lilák
belém préselt illat
magasba felkúszó bágyadt orgonák
minden nap más és mindig ugyanaz
burjánzó
keserédes gyönyörűség
magányos
magvető tavasz
loptam a szót
a
szószórót
mondhatnám azt is hogy csórtam
szeretni szeretnélek
szavakkal és szavak nélkül
mégsoká
bölcs csendesen súgja felém valaki
valahonnan
jól van
tudja rólam
szakadatlan pergő kincses percek
hűtlen
tékozló rabszolgája voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése