 |
Szeptemberi sugár
csalóka sziporka
villog fűszálon és ághegyen
könnyű a perc
árnyék nyújtózkodik lustán
fenyő tetején szakra csörren
pókhinta repül
legényrózsa rozsdás szirma
nyári mesét üzen
hazudik minden
a
reggeli káprázat huncutkodó játék
elő a kabáttal
bicsakló léptekkel visszanéző nyár
kicsit tétováz még
minden aranyló könnyű perc ajándék
búcsúzni még betérnek a fecskék
nem hagynak el most sem szótlanul
elmennek hát
hosszan nézem a partot
cikkázó csivitelő
törékeny fekete testek
mellényük villan s útnak is erednek
hol és merre szálltok az eget kémlelem
hátha...
búcsú haladékot adtatok még mára
hisz nyoma sincs a tegnapi szürkeségnek
miért nem maradtok
vízcseppek ragyognak
virágszirmok élnek
sirály rikolt
táguló térben
sziporka és pompa
hideg szél nem rohangál tollakat borzolva
tudom hogy véget parancsol az élet törvénye
fülemben mégis cseng a fecskeének
elrepültök
szárnybillentéssel intve a kert
minden szegletének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése