Színeid keresem
de
minden sötét
kormos felhők közt
nehezen ébred a reggeli ég
fekete és fehér
kert
folyó
utak
szendergő árnyak
szomjas fák alatt
türelmesen várok
míg
lassan
színt hoznak a fények
új
értelmet adnak résznek és egésznek.
Porfoltos
koszcseppes ablaküvegen át
hallgatom
szeptember halkuló gyengéd sóhaját
ma is későbben ébredt a nap
ősz sziszeg
kopott bokrok rozsdás ágai alatt
selymeink
vágyunk
mind-mind oda
hidegben borzong a szétégetett lombkorona
egy-két virág még megmaradt
őszirózsa lila szirma
hajlik hajnali harmat súlya alatt.
Hamarosan a szarka is megérkezik
csörög a fenyő tetején
friss zsákmányban reménykedik.
Ősz
csend
lélekszerelem
lágyan simít a szél
fanyar illattal tölti kertem
szobám és szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése