Korom füst és pocsolya
vészvágányon
zakatoló életvagonok sora
zokog a csend
vállamon gonosz táncot járnak
kíméletlen kések
adj új fényt uram
hogy a ködfoltos ablakon át
lássak is ne csak semmibe nézzek
és
ím
a
könyörülő
reggel
fűszálon
briliáns
szikrázó
kis cseppekkel
fagytól gyötört
dermedő virágok
fekete fák
bóbiskoló ágai közt
egészen a folyóig látok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése