Szavak várakoznak...
Lesben állnak útszélen s elhagyott sarkokon
mohos fatörzsnél vizenyős réten
rám találnak
ködös ablakomban
ébredéskor vagy fényéhes alkonyon.
Türelmetlenül toporognak
lábas szélén kukucskálnak
egyensúlyoznak örökölt öreg kajsztonon
mosogatólé kezemről csöppen
nem számít egyikük sem tágít
hiszen folyton itt duruzsolnak
sürgető pimasz viháncolásuk bosszantó .
Írj le!
Mit lehet ilyenkor tenni
munkát máris félre söpörve plajbászért loholni
hogy
szaporodjanak betűk és mondatok
megteljenek az üres lapok
fut a perc
sütő kihűl
odaég a drága szilvalekvár
maszatos tányér vár mérgesen
nincs készen ebéd
téblábolhatsz egyedül éhesen.
A
pillanat nem várathat magára
hátha a múzsa máris elhidegül
így hát kapkodsz
s
betű betű hátára dűl
új és újabb szavak sürgetnek
ne feledj el
siess hisz mindjárt megöregszel
s
papírlapodon csupán grafitmorzsa marad
fellázadnak meglásd majd ellened a szavak.
Melyiket szeressem jobban
anyám emléke szívemben dobban
apámé elmémben motoszkál
tőrbe csalhat a múlt de beszédük megmaradt
ősöktől belém ivódott számtalan szépség
égbe repülő és vállamra visszaszálló mondatmadarak
megfejthetetlen egyre több marad.
Magyar a nyelvem - anyai édes
szól máris a tőlük örökölt ének
ölelkező páratlan ritmusok
furcsák
selymesek
ízesek
kesernyések
feloldozhat a zsongó gondolat.
Mázsás súllyal rám nehezednek
zakatolnak
zümmögnek
sustorognak
sejtelmesen
míg
egyet felkapok s mérlegre teszem.
Millió tonnányi kincs az ajándék
nem kerülhet sorra valamennyi
hiába minden próbálkozás
léthosszig tartó ez a játék
támasz viharban és szélben
létgyökér
élet hosszig kitartó kirakó
a
nyelv
melyet örökül hagytak ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése