Még mindig fel-fel ragyog
homályos reggelek
felhőfoltos délelőtt után
déltájban bekacsint s én sietek sürgős dolgaim után.
Szerszámok
cserepek
föld
és
félelem
minden dolgomat itt időben talán befejezhetem.
A
rózsának vége
tüskéje belém akad
felvérző sebek
emlék ringató cseresznyefa alatt
olló kerül kezembe - kint feledett
rozsdafolt kimarta
törlöm
fényesítem
nehezen megy
hangya pihent rajta.
Hagymáim mind földbe kerültek
alszanak anyámat idéző tavaszig
bolondul fojtogat ez a csend
nincs sok idő már alkonyatig.
Egy
méh
csupán egyetlenegy hallgatag
szorgosan érinti meg a kései pompában ragyogó szirmokat
virágról virágra röppenve valamit még keres
nesztelen munkál s nem is sejti hogy szépségével
bánat burokba szorítja szívemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése