Valami kellene még
nem csak a felderengő arc
egy
éjszakai kép
sötét felriadások
ágyamból kergetnek
űznek
hogy fussak s útólérjelek
magányomtól megmeneküljek
áldozata vagyok a tűznek
nem tudom miért
de harácsolom a perceket
régi utakra lopva tévedek
és
biztatom magam
ne hidd hogy minden veszve van.
Kettő és három között
a
mutató ma is szívembe ütközött
s
nem ketyeg tovább az óra
félálomban megegyezek veled
előkerülnek szorosra font
mindent kibíró álomkötelek
és
megmásul a nappal
világos érthető érvek helyett
éjszakámban gúzsba fonnak a régi kötelek
nincs kés és nincs éles valóság szike
mit a fény kibogoz
azt
az álom összekötözi sebtiben
s
hiába minden
soha sincs irgalom
hullámverés kínjaiban
holdkóros botladozó beléd kapaszkodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése