 |
Olvad
a
tegnapi takaró
már
csak
itt-ott
nyomokban látszik
vizet hintáztató cseresznye ág
a
köveken tenyérnyi folt tanyázik
vakító és fehér
ingünk csücskére könny ragad
várjuk hogy gyermeki álmunk visszatér
s
lopva velünk marad.
Bután kalimpál a szív
játék ez a reggeli bánat
hegyekig futnék
szélfútta utak torlaszai közt
hol
hó alatt roppannak törékeny ágak.
Bolondos a tél
szorításából máris enged
kertmagányban hóvirágok
bóbiskoló selymén
megpihennek a cseppek
súlytól meghajló szirmok
morzsákat cipelnek
erecskék
patakok
szaladnak
kopott tócsák közt
cinkék magot keresnek
kilépek
libben a sál
sapka puha szegélyére
eltévedt hókristály dermed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése