Éppen
rés nyílik az égen
felhők közt felszikrázik a fény
aprócska lámpa
ég peremén járva
épp hogy bele nem akad
ágaskodó fákba.
Szeretem ezt a percet
új
ecset
új képeket festhet
feszes
de
még sincs benne bánat
rezdületlen
kezdete a ma világának
simul a csend
morcosra áztatott sáros a part
némán érkeznek túlparti fények
rózsapír int búcsút kormos feketéknek
füst kanyarog
sima fahasábot nyelt el éhesen a kályha
ajtómban mezítláb állva várom
hogy
pirkadat szórjon csillámokat
az
álmokat cipelő hömpölygő Dunára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése