(Képtelen vers...)
Fekete
fekete
fekete ez a hajnali mámor
mégis
szememben
szívemben
új nap reménye táncol
vad
tobzódó színek
ébredésem festik
magamhoz szorítanám
reggeltől estig
a
percet mely titkokról fecseg.
KÉK
óceánok tajtékos göröngye
boldogság opálos
ragyogó gyöngye
hullám
őrült és erős
ríkató gyönyör
sóvárgással megvert
örök emlékezés.
PIROS
éretten buggyanó málna
boldog és bánatos
elfutó idő
sebző rianása
hulló gyümölcsre taposó
balga lábnyom
édes mint az éden
érintésed vállamon érzem
de
a
mostot sehol sem találom.
NARANCS
végül mi más is lehetne
napraforgó szirmain túl szaladó
kegyvesztett
árva este
lenyugvó sugarak végső zokogása
metsző sikoly
boldogság bomba
célt tévesztett szilánkja
őszi szél
legszebb levél nyomat
pazarló szépségek romjain
bukdácsoló szín és szív bújócska
létvégi léptek és láncok
fodor
csipke
félrecsúszó pántok
széttépett pillanat
létzáró őrült semmibe zuhanások.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése