Türelmetlenség...

Várlak nagyon

lábnyomomat nálad 

sötét utak közt újra ott hagyom

 

siess ne késs

lenyom a kín

emészt a kétkedés

lesz még tavasz - kérdezem százszor

kifutnék érted

messze a világból!

 

Parányi szár

rajta igazi gyöngy remeg

szélviharban

keresem jeleid édes kikelet. 

Fák közt vihar tombol s harag

faág recseg

gally repül

sodródó halott falevelek

Duna zúg

hullámok kavarognak vadul

csillan a víz

ringat hitető sugarat

halak szunnyadnak víz mélyén

fészkükben hallgatnak 

törékeny testű parányi madarak.

 

Sár

tócsa

északi rejteken jeges pocsolya

bennem szorongó félelem

megérkezel e végre

vagy 

üresen távozik a ma?!

 

Dörren valami  - talán golyó

mezítelen az erdő

elolvadt rég a vékonyka takaró

űz a vágy hogy rád találjak

avarba térdelve kutatlak

itt vagy valahol

tartogatod éledésed titkait magadnak.

 

Türelmetlenség zúg

várakozás moccan

hajamba kap a szél

kabát hull

pirosló sálam lobban.

 

Kereslek

te

drága jel

te

szemérmes

csodáról

tavaszról suttogó

ne késs

az

idő elrohan fölöttünk

akár

a

partot romboló

hömpölygő folyó.