Utolsó korty kávém
a
bögrében maradt
falatnyi keksz
lapul a tányéron
sötétségben kezdődik a nap
hajó tör utat az éjszakába
csendbe hasító dohogás
elhúzódó lárma
villanyfény vág át néma kerteken
valaki útra indul
arcát nem ismerem.
Hat felé jár
újra
sötét
a
semmit nézem
várva a mindenség első
pironkodóan álmos fényjelét.
Korommal kenve mind az oszlop
léttartó létrán reccsen a fok
test sajog
szunnyadnak a vágyak
szívmélységben elmúlás motoz
lenyomata a tegnap dallamának.
Zsákmányolt a perc
ellopott az óra
álomtörlő indul
reggelre virradóra
hideg korty vár rám
s
szétszóródott morzsa.
Gyönyörű pillanatfelvétel! Nekem legalábbis nagyon mélyen és sokat mond... (Rózsa)
VálaszTörlés