Január öt. Oszlik a köd.
Reggeli helyzetjelentés.
12 Celsius a szobahőmérőn.
Rituálisan.
Tűz gyúl.
Víz forr.
Kávé.
Tejszín.
Méz.
Két keksz.
Import.
Hátizsákos.
Álomban útra készülés.
Váll fáj.
Kendőt rá.
Talán már ötven éves.
Izsóka horgolás.
Koszos drapp színű.
Melegít.
Inkább a szívemet.
Hőfok.
12.
Brrr.
Gyöngyök szanaszét.
Hajó közeleg.
Egészen a partfal alatt.
Sekély a víz.
Türelem.
Öröm.
Vörösbegy!
Most!
Végre!
Életben van.
Magot keres.
Dermedt hóvirágok.
Közöttük lépdel.
Szép lesz a ma.
Unokás.
Mesés.
Kezdődik a nap.
Korty kávé vár még.
És megszámlálhatatlan boldog ölelés.
A reggeli napindítás vonzóan szép leírása. Az unokás nap várható örömeinek, öleléseinek átnyújtása a versedben. Szép napod lesz, szívesen gondolok majd rád napközben.
VálaszTörlés"És megszámlálhatatlan boldog ölelés." A legédesebb, a legfinomabb. Sok-sok ölelést kívánok neked!
VálaszTörlésNem tudom megszokni, hogy nem látlak... Volt ölelés várt és váratlan is. A kicsik után hamarosan megérkeztek a nagyok is, jó látni és érezni az egymás iránti szeretetet.
TörlésBocsánat. A Két keksz. /Import. sorokról asszociálom: Vegyen export kekszport!
VálaszTörlésSzeretem érzékletes tömör megfogalazásait! BÚÉK!
Köszönöm!
TörlésMióta nincs Albert a kekszet importálom. Malmöben megpakolom a hátizsákomat, s kitart a következő utazásig.
Szűk szavak is sokat mondanak pontos helyükön!
VálaszTörlésKülső és belső meleget kívánok!