Elromlott talán a porcukor szórója
alig fehér a reggel
pedig
egy igazi nagy hó de jó is volna.
Olyan régies
mondhatni ósdi
mikor
órák hosszat kellett lapátolni.
Vagy erdei ösvényen éppen
táskát vonszolva haza bandukolni
térdig hófehérben.
Gémberedett kézzel
golyót gyúrni
dobni
kacagva
dideregve
hóemberré havazódni
hazaérve
meleg tűzhely
mellett
fáradtan
pirulva
Anyám friss forró ételére várni
nyakig takarózva.
S
amikor
megszáradt
csizma
bakancs
sál és sapka
kiszaladni
alkonytájt
egy
újabb
hógolyós
mókás viadalra.
Csillám ragyog s múlik
mint réges-régi emlék
szegényes boldogságba
ma újra útra kelnék.
" réges-régi emlék - ragyog s múlik..." csak az idő múlik közönyösen. Az emlék sokszor megfakul, de versed által bennem a fakó ragyogni kezdett. Mint másik versednél írtam, igaza van Harsányi Zsoltnak, amit Petőfi gondolataként írt a versről. A vers csodálatos dolog...
VálaszTörlésGéza