A kommunizmus áldozatainak emlékére...
A magunk emlékére.
A soha el nem feledhető évek, életek emlékére.
Koromfeketére égett
törött
létcserepek
szilánkok
bánatok és bátorságok
csomagolás
teherautó
könny és búcsú
vidd el emlékemet
feledett utcanevek.
Új hely
új arcok
harcok
parányi szelídülés
barátok és béke.
Újra csak a pakolás
elválás
marad az űr
tátongó ismeretlen torka felé
suhanó kerekek.
Száz meg ezer emlék
zokogás
sikoly
és
bánat
nyakunkba vettük hazánkat
anyám arcán halványuló mosoly
apám hajszálai közé kapaszkodó
hófehérek
rideg és szigorú
kemény évek
megtartó hit és remény
lopakodó félelem
kitartás és veszteségek
vámszedői a tisztességnek.
Gyilkosok
bírák
cellák
magasban
vöröslő csillagok.
Létszakadás.
Temetői csend
nevek
kikről alig tudok valamit
szétszóródva
de
soha nem feledve.
Vér
rög
fájdalom
kőtáblára írt nevüket
könnyekkel áztatom.
Nyíregyháza - 1956 mártírjainak sírjánál.
Kedves Márti!
VálaszTörlésNem találok szavakat, de írnom kell!
Mint ahogy Neked, aki így tudsz írni, emlékezned, és ezzel emlékeztetned kell.
Köszönöm - remélem, a többi olvasó nevében is -
Vikár János
Mély együttérzéssel olvasom soraidat...
VálaszTörlésÉn sokat gondolok arra az estére amikor bíztattuk Lacit hogy menjen nyugatra, de miután a ruszkik hazaengedték és ő szerinte senkinek nem okozott fájdalmat, inkább bevárta a hóhérainak az aljas hátbatámadását, amiben sajnos elveszett. Naivitásáért nagyon drágán fizetett.
VálaszTörlésRemélem csodálatos felesége és gyermekei át tudták vészelni azt az időszakot ami 57 után jött.