TOMBOLÁS

Nap ragyog

s

a

cseppek

csengő-bongó ékszerek

fénybe szerelmesedtek.

 

Gerlepár tapos ázott fehér virágra

édes kettesben

magkeresők kalandozása

az

első neszre felröppennek mégis

szárnycsapás

harmónia

szállnak

vénülő fa korona hegyéig

egy

kicsit

várnak

s

ha

nincs semmi veszély

újra itt toporognak

ablakom peremén.

 

Játék és élet

tavaszremények

felharsan közelemben

 csengettyű éles

vágyódó

hangos

cinege ének.