Domboldal
rét
egekbe felfutó kék
messzeség
távoli csúcs
kanyargós út
margaréta és pipacs
búzatenger
virágillattal telik meg a lég
fűz ring
madárka röppen
énekel
víz
part
csobbanás
szél
nádas
gém
vitatkozó szarkanépség
récék
gácsérok
merülnek
tollukra bukik a fény.
Csend és magány
kizárok mindent
nem fertőz most
jövő
múlt
s
holnapi talány.
Hullám fecseg
ezer kis százszorszép virít
meghallom a ma
legapróbb neszeit
magamba írom
lélegzetnyi szabadság gyanánt
bőrömre csókolja a nap
tavaszunk minden aranyát.
A
most az úr
hullám
vitorlás
hajó
szél
fellegek
a
víz
dermesztően hideg.
Körforgás
játék és titok
létezés
hosszan hallgatok
nincs értelem
nincs vágy
vagy
vagyunk
vagyok
nem kérdezek s nem is válaszolhatok
összesimulnak nélkülünk
a
szanaszét heverő apró létdarabok.
"...Csend és magány
VálaszTörléskizárok mindent
nem fertőz most
jövő
múlt
s
holnapi talány..."
Egyetértek. Egy Balaton parti séta elveszi mindazt egy időre, amitől tartani kell, a holnapi talányt is. Szép vers, mint mindig.
Hosszú órákon át voltam lent egyedül. A töprengés, a megoldásra váró feladatok kìvül maradtak ezúttal.
Törlés