Természetesen...

Néhány praktikus gondolat a számomra legszeretettebb hónapról.

Álomszépséges udvaromban vadulás szemtanúja lehettem hazaérkezéskor...

A "ződek" burjánzásának jót tett az idő, pláne a héten, midőn az égiek megkönyörülve a szomjazó földön, s rajtam, ki sajgó vállal cipeltem az öntöző kannát, s végre eleredt.

Hol lassan, bóklászó esőcseppek formájában, hol tombolva fújó szelek társaságában.

Közelharcilag- a málnás megmaradásával, újratelepítésével folytatott megmentési kíséreltben vesztésre állok. Ámbár édes 3.L (3) érkezésekor rendre érdeklődik, hogy mikor szemezgethet végre... Az még odébb van, szerencsére megelégszik az apró szemű, fölöttébb ízletes szamócák csipegetésével.

A komposztáló gyarapodik, a magas ágyások szinte üresen tátonganak, 3 sor babból egyetlen szem kelt ki, jelezve, hogy én elvetettem... 

Spenóték a végüket járják, hatalmas, harsogó levelek - ma sokadjára szüretelek. Finom, a frissen szedett saját termés, íze összehasonlíthatatlan a bótival...

Zöld ügyben megoszlanak a vélemények, én fölöttébb kedvelem a burjánzást, főleg azért, mert igyekezetem ellenére sem tudok körömollóval bujkálni a bokrok között, hogy a kert teljes mértékben visszhangozza fáradozásaimat a tökéletességet illetően. De a másik végletet sem preferálom. Életem során megfordultam itt-ott, csodáltam tökéletes és elhagyatott kerteket IS.

Jártam néhány oxfordi parkban, gyönyörűek. Csak éppen nem képezhetnek összehasonlítási alapot, mivel ott teljesen más a klíma. A héten IS hosszú órákat töltöttem azzal, hogy kihuzigáljam az égig érő tarackozó füveket a rézsűből. És nem tettem be a komposztálóba, hanem a zöld hulladék udvarba fog kerülni (egyszer). A rézsűben néhány éve még egy hatalmas, szépséges fenyő állt, de kiszáradt, nem tudtuk megmenteni, így kivágásra került, s a helyén vadul burjánzani kezdtek a "ződek". Elnyomva a gyertyavirágot, a sárga bazsarózsát, s egyebeket. Macerás volt, bár most kb döntetlenre állunk, nem fogom hagyni az elszaporodást. Sajna nem ez a harc volt a végső, a sok-sok hagymás miatt áskálódni még nem lehet. Jó, ha tudjuk nem minden mehet a komposztálóba - nekem kettő is van belőle, a fűnyíróval vágott füvet teszem bele, a szomszédok füveinek is jut hely. A kert közepén lévő részen rendszeres a fűnyírás, ott ahol unokáim játszanak, kell a tér. Máshol azonban kedvükre nődögélhetnek bokrok és virágok. Pipacstól a szarkalábig, van minden. Olykor-olykor szeliditésileg csattog a metszőolló is, a napokban a hatalmasra nőtt rozmaring bokrot frizuráztam meg.

 Nálunk a gyep katasztrofálisan néz ki, angol pázsitról Közép-Európában csupán ábrándozhatunk...