Tavaszi versek - /régi írásaim közül.../

 

 1.

 

Mérgez

alattomosan

bőröm alá furakodik

orrcimpáimba bújik szüntelen

szemembe szórja tékozlón hófehér szirmait

szívembe préseli

tüdőmbe szorítja

frissen feszítő leheletét

kering köröttem

hajamba simuló szellőkkel szólít

alig hallani 

hogy 

van itt valaki 

aki 

fullánkos szépséggel
óvatlan ejt sajgó sebet

karcsún

törékenyen

pengés feljajdulással

vércseppvirágokon

gázol

velem lüktet nappal

velem hál hűvössé csillapodva éjjel

idegeimben vágyódón táncol

zsongat

kómás káprázat rabjává ölel

tavasz
súgják szitált könnyekkel mosdató felhők

míg

bódulttá varázsolják napom

barangolok emlékekbe botolva

megüt tegnapunk hajlékony árnya

kék

zöld

sárga

foltokban
látom

hajszálereimben felsejlő fájdalom

ahogy

bolondul feszítő tavaszom

gyilkos
életes
szerelemmel

végig rohan a bársonyában fuldokló tájon.

 

 2.

Tavaszom

sárgában

lilában

pattanásig feszítő

nedv kering libbenő cseresznyeágban

csuda

fénycserepeket

szállító

folyó

ibolyaszínben holnapot álmodó

szívszirmok

 simulnak

tenyerünkben széjjel

smaragdzöld partfalon

eltűnik az éjjel
harmatcseppeket morzsolok kezem fején

magasban keringő madarak

létem

peremén

hideg szélben

reszketve terül lábam elé a fű

pengeéles árnyak közé

beszivárog lassan a csillámos derű.

 

 

2016. ápr. 8.