SZÉLBEN...

 

Tép és rohan

izgága

korai levelek sodródnak

szirom is hull

minden remeg az ablakon túl

nárciszok meghajolnak

szélbe szálló sóhaj suhan 

jaj

mit hoz a délután

s

mit hoz majd a holnap

hol esik

hol hallgatag cseppek

ablakot maszatolva

porszemet kerülgetnek.

Fázós kilépés várat

mindenfelé

ékes

szépséges virághad 

pirosak

sárgák

kékek

karcsú szárú narancsok

bájos lilák

óhajtják halkan

jó lenne 

végre

mosolygós

melegebb világ.

 

Csontomban érzem

soha

semmi 

sem

lesz olyan mint régen

hol 

szebb

kedvesebb

hol pedig vacogtató

feltoluló képek 

 

gyermeki múlt préselt szirmaiból

készülnek ma sejtelmes emlékek.