Bimbót hoz a hatalmas orgonás sietve
ágain számtalan apró levélke ring
alatta
sárga virágszőnyeg
harsogó óriássá nőttek
a
tegnap még parányi zöldek
itt-ott
a
tél még bolondul visszatekint.
Minden rohan
a
száguldó szélben
az
első szirmok máris hullanak.
Jajszó fakad
minek ez a vágta
hadd merítsem arcom
tavasz ölelés édes mámorába
hadd
érezzek
ringató vágyakat
s
súgjam egészen halkan
nincs semmi csodásabb
mint
részese lenni a létépítkezésnek
fészket építő gerlék
örömének
ajándékul kapott
fénymázas hajnalokban.
Megtorpanni a szélben
tenyered biztos rejtekében
halkulni el
kint szél süvölt
ostobán virágot szakít
elsodorná őrült lüktetésben
tavaszunk
első
gyönyörű titkait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése