Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2017. december 1., péntek

DECEMBER


Hófelhőket
rózsásra fest a reggel
kitartó bolond virágok utolsó szirma
vörösen semmibe hull
kövek között dideregve
parányi
zöldes bogár lapul

fonnyadó levelek
deres fák
első
havas támadásra várnak

minden
mindegy
remegés
megtörnek majd az ágak


késpengés
hideg rabolja őszünk utolsó színeit

fel a kezekkel azután zsebbe
 kalap és kabát
kesztyű is kerül

párás lehelettel ölelnélek körül
ha
kezed
kezembe
fonva
kezem
kezedhez
vonva
felsétálnánk a havas tetőn
mohamély csendet
hallani

megigazítanám
csók közben félre csúszott
sálad
nézném
kibukó ezüstös hajszálad
szád szélére mosolyt festenék
felednénk
decemberünk
minden
baját
jegét.

2 megjegyzés: