Hófelhőket
rózsásra fest a reggel
kitartó bolond virágok utolsó szirma
vörösen semmibe hull
kövek között dideregve
parányi
zöldes bogár lapul
fonnyadó levelek
deres fák
első
havas támadásra várnak
minden
mindegy
remegés
megtörnek majd az ágak
késpengés
hideg rabolja őszünk utolsó színeit
fel a kezekkel azután zsebbe
kalap és kabát
kesztyű is kerül
párás lehelettel ölelnélek körül
ha
kezed
kezembe
fonva
kezem
kezedhez
vonva
felsétálnánk a havas tetőn
mohamély csendet
hallani
megigazítanám
csók közben félre csúszott
sálad
nézném
kibukó ezüstös hajszálad
szád szélére mosolyt festenék
felednénk
decemberünk
minden
baját
jegét.
Valahànyszor benézek, mindig oly gyönyörü versre talàlok!
VálaszTörlésKöszönöm!
Törlés