Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. március 17., szombat

TAVASZLESEN

Ilyen volt, s ilyen is lesz...

Esőcseppeket ringat az ág
felhő
köd
rejti
napunk elveszett sugarát
ringató csend ölel
tündér tavaszok fényét
vastag párapaplan bújtatta el

buta
eltévedt
virágszál
súgja

buggyanó örömmel közeleg
hunyd le perce a szemed

unt
világod
hamarost kitágul
feszülő rügyek intenek
álmodnak cseresznyevirágról
csillanó cseppek sorakoznak
zöldellni készülődő ágak
dacolva üzennek

szürkére mázolt vásott
 már
a
most

megérkezik kire vártatok
lándzsát döf pöffeszkedő fellegekbe
szelek segítik bontani pazarló terveit

légáramlat melledbe hasít
illatától orrcimpád remeg

halódó szívedben felragyognak
elfelejtett
arcok
ölelkező szerelmes hajnalok.

1 megjegyzés:

  1. Így legyen! Hosszúra nyúlt ez a tél, nehezen viselem a visszarendeződést. Szeretem a verseidet. Pontosabban nem igazán olvastam verseket, de te visszahoztad őket nekem.

    VálaszTörlés