Nyitnikék - madár beszéd...

Fellegek ráncigálják sötét fátylaik

messzi foltok

felhő hegyek tornyosulnak

karmos hideg

madár beszédre ébredek

fütty

fütty

fütty

hangzik mindenütt

éltető hang fakad

késlekedő tavasz hajnalon

képzelem hogy érthetem

mit üzennek

nekem

felcsipkedjük etetőd
utolsó
félrehullott fekete magvait

nem maradt már egy szem sem itt
zord napok maradéka eltűnik hamar

tavaszi örömben zendül fel a dal

szárnyunk hegyére fény tapad

cikázunk ablakod alatt

tündöklő jelek színezik át az életet

hangunk áthatol

lombokon

kerteken

virágok

feslenek

foltozzák szétmálló kedvedet

zengő

zsongó

sugarat bontó reggeled

nem sokáig várat

palettád

színesül

grafit folyódra

halvány pír vetül

ömlik széjjel csodás égi festék

hogy

rejtett zugok

sötét falak fölé

ringó ágak nyújtózzanak

rügyük

nedvek súlyától feszül

 

a

lég

ledobja

nehézkes füstös köpönyegét

fodrok

szalagok

bomlanak

s

az

ég tetején hosszasan hever majd
sugarat ontva
boldogítón
a
nap.