Márciusi tréfa... kettő....kettedik, második, avagy ki tudja, hogy hanyadik... lesz itt még ez - meg az - versike a kinyiffantott sütőhöz/ sütőnek, vagy csak neked és magamnak...

Friss porcukor hó

rügyek közt átragyogó

gyöngyök

cseppek

csorognak

peregnek

sirályok habokban villannak fehéren

pompázó túlpart

babonázva nézem

karcsú lándzsák bimbói hóban

idilli táj valóban

csivitelők

bújnak

fenyő ágai között

bolondos a nóta

tavasz télbe öltözött

tél

tavaszba

a

hó

már

nem

arasz

ma

de

mégis

mi ez a hatalmas fehérség

itt

bokrokhoz hajolok

rügyeiket lesem

ibolyát keresek türelmesen

s

a

tűzhelyen feledett edényben a lé lobot vet

ömlik

sütőbe csorog

áram kikapcs

füst meg valami bűz
itt

jó hogy nem ütött ki a tűz is

zord hangot hallat az úr

asszony
ne fotózz olyan vadul

mit tettél

megint valamit a gázon felejtettél

kivégezted a sütőt
ne művészkedjél

maradj inkább a fakanálnál
meg az otthon melegénél!